Elsőre fura párosításnak tűnhet: a Michelin-csillagokra hajtó fine dining világ és a gyorséttermek olajszagú, pattintott tempója ritkán fér meg egymás mellett. Mégis, amikor Rácz Jenő bejelentette, hogy összeállt a McDonald’s-szal egy limitált menü kedvéért, a fél ország felkapta a fejét. A másik fele pedig már a következő nap be is sorolt a mekis kasszánál, hogy megnézze, mit dobott össze a tévés séf, amikor a Mekiben áll a sütő mögé állt.

Ez nem az első ilyen együttműködés: külföldön Travis Scott vagy BTS menük is mentek már, de nálunk ez az első hazai sztárséf közreműködésével készült menü. Épp ezért nemcsak arról van szó, hogy egy új burgert dobtak piacra, hanem arról is, hogy egy gasztronómiai személyiség hitelesíti a gyorséttermi élményt. És hát valljuk be, inkább elhisszük róluk, hogy tudnak egyet s mást az ételekről, mint mondjuk Szoboszlai Dominik vagy Marics Petiről.

Első benyomások – csomagolás és dizájn

Már a Limited doboza is azt üzeni, hogy itt valami másról van szó, mint amit megszoktunk. Nem a szokásos sárga-piros színvilág, hanem sötétpiros alap, elegáns, kézzel írt hatású logóval. Kicsit olyan, mintha egy divatmárkával közös kollekció lenne. Még a papír anyaga is más tapintású, mintha kicsit vastagabb, prémiumabb lenne. Első pillantásra látszik, hogy ebbe több gondolat került, mint egy szimpla akciós menübe.

Amikor kinyitottuk, nem csalódtunk. A burger – bár azért nem néz annyira pofásan ki, mint a reklámfotókon – masszívnak tűnt és tényleg alaposan megpakolták. Mellette mekis krumpli helyett fűszeres burgonya és egy kis tégelyben a fekete fokhagymás szósz is mosolygott ránk.

A Limited burger

A buci puhább és vajasabb, mint amit megszoktunk. A szezám és lenmag keveréke nem csak dísz, az ízét is érezni, miközben az egész textúra finom, sőt: „elegáns”. A marhahúspogácsa szaftos és intenzív, nem száraz, nem morzsálódik, hanem tartja magát. A bacon szépen megsült, nem nyúlós, nem égett, pont jó. A füstölt sajt hozzáad egy kis fanyar mélységet, a pirított hagyma roppan, a paradicsom és a lollo rosso saláta pedig hozza a frissességet. Ami viszont mindent összeköt: az enyhén csípős fekete fokhagymás szósz. Ez az, ami miatt Rácz Jenő menü ez a menü.

A szósz karakteres, de nem tolakodó. Nem klasszikus fokhagymás cucc, mély ízű, fermentált hatású krém, ami elég egyedi ahhoz, hogy megjegyezd és izgalmas legyen tűle a végeredmény.

A fűszeres burgonya

Nem a klasszikus sós hasáb, hanem egy fűszeresebb, kicsit grillfűszerszerű ízvilág jön. A krumpli vastagabbra vágott, a héj néhol rajta maradt, ettől kicsit rusztikusabb, streetfoodosabb az élmény. Ropogós kívül, belül puha – pont, ahogy kell. És itt is előjön a mártogatós szerepe: a fekete fokhagymás szósz, ami külön is jár a menühöz, konkrétan új dimenziót ad a krumplinak. Már-már olyan, mintha előétel és főétel is lenne egyszerre. Ha valaki a klasszikus ízekre vágyik, a menü természetesen kérhető sima mekis hasábburgonyával is, de szerintünk legalább egyszer érdemes a fűszeres verzióval kipróbálni, mert így kerekebb az élmény.

Kinek szól, mennyibe kerül és mikor érdemes bepróbálni?

A menü ára a szokásos prémium kategóriába esik – nem a legolcsóbb opció, de nem is elszállt. Figyelembe véve, hogy külön burger, külön szósz és külön burgonya tartozik hozzá, ráadásul egy ismert séf koncepciója alapján állt össze az egész, ár-érték arányban rendben van. Ez persze nem azt jelenti, hogy hétköznapi menüként fogod rendszeresen választani, de ha időnként szeretnél valami mást, amit nem találsz meg minden héten, akkor abszolút befér egy tesztre.

Nem az a típusú étel, amit sietve, egy kocsiban ülve betolsz két piros lámpa között. Ezt le akarod tenni magad elé, meg akarod nézni, át akarod élni, mit raktak össze. Az ízek rétegesek, a textúrák játékosak, és ha nem is fine dining szinten, de érezni a tudatosságot mögötte. Nem egy gyors bekapós menü, hanem egy kis megállás, ami gasztroélményt is ad. Akkor is betalál, ha egyszerűen csak szeretsz új ízeket kipróbálni – és ezt valamilyen fura okból pont a Mekiben tennéd.

Mi az, ami lehetne jobb – és miért éri így is meg?

Ahogy minden menünél, itt is akadnak olyan elemek, amik nem mindenkinek fognak egyformán működni. A fekete fokhagymás szósz például karakteres. Kicsit csíőás, talán inkább pikáns és határozott íze van. Aki a teljesen natúr, visszafogott vonalat kedveli, lehet, hogy soknak érzi majd. Ugyanez igaz a burger méretére: ez nem egy kis szendvics, hanem egy laktató, rendesen összerakott étel. A buci pedig édeskésebb a megszokottnál – mi ezt szerettük, de ha valaki a sósabb irányhoz van hozzászokva, lehet, hogy furcsának találja.

A nagy kérdés persze az, hogy működik-e a Rácz Jenő–McDonald’s kollab? Röviden: igen. Nem próbálták újra feltalálni a hamburgert, nem vitték túlzásba a séf-vonalat sem. Ehelyett egy jól eltalált egyensúlyt hoztak: a gyorséttermi világba beemeltek egy kis extra réteget, egy kis kifinomultságot, egy csipetnyi koncepciót. Ízre, állagra és élményre is érezni, hogy nem véletlenszerűen összedobott menüről van szó. Rácz Jenő nemcsak a nevét adta hozzá, hanem az ízlését is.

Ez a menü azoknak való, akik már unják a megszokott burgereket, de nem vágynak túlgondolt fine dining fogásra. Akik szeretnének valami újat, izgalmasat, és nem bánják, ha egy-két ezer forinttal többet fizetnek egy élményért, mint a megszokott mekis menükért. Itt egy erős, karakteres, tényleg egyedi gyorséttermi menüt kaptunk, ami mögött ott van egy ismert séf tudása, stílusa és szándéka is. És ez már önmagában is ritkaság a gyorséttermek világában.